2006/11. szám
800 évvel ezelőtt, 1207-ben született Sárospatakon, II. András és Gertrúd királyné Erzsébet nevű leánya, aki Árpád-házi és Türingiai Szent Erzsébet néven vonult be a történelembe és vált ismertté szerte a világon.
Tisztelete és emléke a szentté avatása óta fényesen ragyog a keresztény hívek és a karitatív tevékenységet folytatók
körében. Olyan példakép számunkra, akinek áldott személye és a szeretetet sugárzó élethivatása ma is korszerű és
létfontosságú, mert a szeretetre és a felebarát megsegítésére sarkallja a jószándékú embereket.
Alig négyéves, amikor a kis királylányt, a későbbi IV. Béla húgát 1211-ben eljegyezték I. Hermann türingiai őrgróf 9 évvel idősebb, Hermann nevű fiával. A magyar királysághoz nem mérhető őrgrófságot valósággal elkápráztatta a kis mennyasszony gazdag és igen értékes hozománya. A leendő anyós, a kedélytelen, anyagias szemléletű, önző és igen sokszor gonoszkodó Zsófián kívül az egész udvar elég hamar megszerette a vidám természetű, játékos, jólelkű, aranyos kislányt. Zsófia ellenszenve mindvégig megmaradt Erzsébet iránt.
A költekező életmódot folytató, a zajos mulatságokat kedvelő wartburgi udvar sohasem vált igazán otthonává a magyar királylánynak. Erzsébet, ahogy növekedett, egyre inkább elmélyült az őszinte vallásosságban és imádságban. Szerette a csendet és a magányt. A világias szórakozások, a tánc és a mulattságok helyett jobban kedvelte a lovaglást és a vadászatot. Már ekkor fogékonnyá vált a szegények, a betegek és az árvák iránt.
Hat éves korában tudta meg, hogy édesanyját meggyilkolták a pilisi hegyekben. Kilenc éves korában pedig váratlanul elhunyt Hermann, a vőlegénye. Zsófia mindent elkövetett, hogy Erzsébet térjen haza a magyar királyi udvarba. A 16 éves IV. Lajos, aki édesapja örökébe lépett és átvette az őrgrófság kormányzását, - Zsófia asszony legnagyobb megdöbbenésére - kijelentette, hogy ő fogja feleségül venni az elhunyt bátyja mennyasszonyát, mert tiszta szívből megszerette őt.
1221-ben tartották meg az esküvőt Wartburgban. A fiatal házaspárt mindvégig a tiszta szerelem, az izzó szeretet és a hűség szálai fűzték egymáshoz. Eszményi házasságban éltek. Erzsébet külső szépsége, lelke gazdagsága és mély vallásossága minden földi kincsnél többet jelentett Lajos számára. De Erzsébet is boldog volt, mert férjében eszményi társat kapott a Gondviseléstől. A fiatal őrgrófné már a gyermekét hordozta a szíve alatt, amikor a szülőföld utáni honvágy, a sportos élet és az új emlékek gyűjtése arra késztette őket, hogy ellátogassanak hazánkba. A királyi családdal való találkozás, a kedves helyek felkeresése örökre emlékezetes maradt Lajos és Erzsébet életében.
A látogatás után nem sokára megszületett az őrgrófság trónörököse, egy aranyos kisfiú, aki a keresztségben a Hermann nevet kapta. Sajnos, szüleihez hasonlóan, igen korán, 18 éves korában meghalt. Az anyaság örömét átélő Erzsébet ekkor már egyre többet imádkozik, sokat böjtöl, vezekel a magyar és a német nép bűneiért. Ostorozza magát és elmélyül a felebaráti szeretetben. Utazásai során felkutatja és támogatja a környék szegényeit. Fia születése emlékére menedékhelyet alapított árva gyermekek számára.
Anyósa, mérhetetlen ellenszenvvel viseltetett a felebaráti szeretetet hősiesen gyakorló menye iránt, de férje mindenben
támogatta Erzsébet karitatív tevékenységét. Második gyermekük: Zsófia 1224. március 28-án született. Felnőve, V.
Henrik brabanti herceg felesége lett. A fejedelmi pár a kislány születése emlékére hálaadásul egy 28 ágyas kórházat
alapított a szegény betegek számára. A betegek ápolásában Erzsébet is tevékenyes részt vett. Lajos őrgróf halála után
született meg harmadik gyermekük, aki a szerencsétlen sorsú magyar királyné emlékére a Gertrúd nevet kapta. A kis árva
grófnő Erzsébet életét követve, apáca lett. 1297-ben hunyt el Altenburgban, mint a premontrei nővérek apátnője.
Férje halála után a három gyermekes özvegy élete gyökeresen megváltozott. A türingiai őrgrófságban az éjínség és a járvány tizedelte a szegényeket és a lakosságot. Erzsébet az ékszereit is eladta, hogy abból szervezze az őrgrófság élelmiszerellátását. Megnyitotta a magtárakat a rászorulók előtt. Gabonát és kenyeret adott a szegényeknek. A várban naponta 900 szegény kapott meleg ételt A tartomány jó lelkű és vallásos asszonyait megtanította szőni, fonni és varrni, hogy az elkészült holmikkal segítsék a ruhátlan szegényeket. Erzsébetnek ezt a csodálatos és sokrétű karitatív munkáját gyűlölettel szemlélték a rokonai, különösen az anyósa, aki mindent megtett, hogy véget vessen a Szent jótékonykodásának. Ebből az időből származik a jól ismert Rózsa-legenda.
Erzsébet, aki az adott körülmények között továbbra is jótékonykodott, olyannyira gyűlöletessé vált az udvarban, hogy a rokonsága télvíz idején gyermekeivel együtt kizavarta a várból. A pápa és a magyar király közbenjárásának köszönhetően, végre rendeződött Erzsébet sorsa. Gyermekeit a jó szándékú barátaira bízta, akik főúri környezetben nevelték őket. Ő pedig Marburg várában telepedett le.
Az özvegyi ruhát, majd a ferencesek harmadik rendjének szürke öltözetét viselő, a kemény fizikai munkát végző, a sokat vezeklő, de mindezek ellenére mindig vidám lelkületű Erzsébet olyan szép volt, hogy még II. Frigyes császár is szerette volna feleségül venni.
A sok munka, a súlyos betegek ápolása és a tudatosan vállalt vezeklő élet következtében egészen fiatalon távozott az Égi Hazába, 1231. november 17-én. November 19-én helyezték örök nyugalomra Marburgban.
IX. Gergely pápa 1235. május 26-án, Pünkösd napján tette közzé Erzsébet szentté avatását. Szent Erzsébet életszentsége elénk vetíti a hőslelkű asszony emberi nagyságát és példamutató élete népeket és nemzeteket kapcsol össze napjainkban is a szeretet erős szálaival.
Ha igazi példaképeket akarunk magunknak, akkor a szenteket kell
megkeresnünk, akik nemcsak saját nemzetük, hanem más népek, sőt még más világvallások előtt is köztiszteletben állnak.
Ilyen lehet Assisi Szent Ferenc, Maximilian Kolbe vagy Teréz Anya. A keresztény világot korábban élesen megosztotta a
szentek tisztelete, ma már azonban protestáns részről is nagy közeledés mutatható ki. A német protestáns teológus,
Walter Nigg egy könyvének ezt a címet adta: A szentek visszatérnek. E könyvben csodálatos fejezetet szentel Árpád-házi
Szent Erzsébetnek, aki megfelel az előbbi kritériumoknak, példakép, építi mindkét nemzetét, de a világot is. A legjobban
dokumentált középkori szent lett, akiről sok írás született, négy evvel a halála után szentté avatták. Életrajzát sok
nyelven lefordították, ma már japánul is olvasható. Hatása azóta is óriási a karitászra, a családi életre, a
zeneirodalomra, a költészetre, a szépirodalomra és a művészetekre is. Fra Angelicótól kezdve a magyar Prokop Péterig
számtalan festő megfestette alakját- az utóbbinak, véleményem szerint Mélykúton látható a legszebb alkotása, amely
Szent Erzsébetet ábrázolja. A történelmi Magyarországon 122 templomot szenteltek tiszteletére, köztük a kassai dóm a
leghíresebb. A németek is úgy tarthatják, hogy az övéké mint Türingiai Szent Erzsébet, de az egész kersztény világban
tisztelik, jövőre lesz születésének 800. évfordulója, amelyre mi magyarok is a közép- európai keresztényekkel, jubileumi
ünneplésre készülünk. A legszikárabb adatok életéről, amit még a nem hívő történetírás is elfogad: II. Endre magyar
király és Merániai Gertrúd leánya. 1207-ben született. Már 1211-ben el kellet hagynia hazáját, Wartburgba vitték, a
türingiai tartományi gróf fiának jegyeseként. Itt nevelkedett jövendő anyósa vezetése alatt. 1221-ben lépett házasságba
az ifjú IV. Lajos tartományi gróffal. Házasságából három gyermeke született.
A feljegyzések erősen vallásos, a
nyomorultak iránti könyörületes hercegnőről tanúskodnak. 1227-ben férje, II. Frigyes császár hívására keresztes
hadjáratra indult. Útközben, Ostrantóban hajóra szállva, meghalt. Az özvegy Erzsébet gyermekeivel elhagyta Wartburg
várát, 1227-28 telét Eisenach városkában, teljes szegénységben és méltatlan helyzetben töltötte. Anyai rokonsága vette
pártfogásba, Mechtild kitzingeri apátnő Bambergbe vitte nagybátyjához. Innen rövid időre visszatért Türingiába, férje
hazaszállított hamvainak eltemetésére. Ezután sógorai Maraburgot jelölték ki tartózkodási helyéül. Az özvegyi
kielégítésképpen kapott összegből itt kórházat építtetett, amelynek fenntartására költötte minden vagyonát. A kórházat
Szent Ferenc pártfogásába ajánlotta. További életét a betegek és szegények gondozására áldozva, gyóntatója, Marburgi
Konrád szigorú felügyelete alatt, teljes szegénységben és aszkézisben töltötte. Már szent híre volt, amikor 1231-ben
igen fiatalon meghalt. Négy évvel később az egyház hivatalosan is szentjei sorába iktatta. Részletes életrajzát Puskely
Mária nővér írta meg.
Néhány ma is jól utánozható jellemvonásaira szeretetnék rámutatni, amit mai magyar népünk elé lehet és kell is állítani. Nem automatikusan lett szentté, azért mert királyi család sarja volt. Apját II. Endrét egy időre az egyházból kiközösítették, akárcsak apósát, aki kiközösítve is halt meg. Anyja a magyar történelem egyik leggyűlöltebb személyisége volt, aki nepotista módon a kalocsai érseki székbe ültette Merániai Bertoldot, Erzsébet keresztelő papját. Ennek az érseknek később zavaros pénzügyei miatt távoznia kellett az országból. Gyóntatója szinte kegyetlen aszkézissel tartotta sakkban. Módja lett volna fellázadni ellene. Az a grófi udvar, amelyben felnevelkedett, nem tartozott az igazi keresztény családok közé. Szentté levése tudatos és hosszú keresztúton vált lehetővé a radikális Krisztus - követés által. Hányan vannak ma is, akik még a családjuktól sem kaptak támogatást a keresztény életben, lebeszélik és gátolják őket.
Életének mind a négy életállapota - leány, menyasszony, családanya és özvegy - példaként állítható a mai magyar társadalom elé. Erzsébet leánykorától tudjuk azt, hogy különösen vonzódott a szent és vallásos élet után, de úgy, hogy nem lett ez által világgyűlölő. Akkoriban ritkaságnak számított, hogy a nők tudtak írni–olvasni , ő nemcsak, hogy ezt elsajátította, hanem az apósának udvarában megforduló művészektől megszerette a zenét és az irodalmat. Könnyen adódik a mai kor párhuzama, amikor azzal szembesülünk, hogy az ifjúságnak jelentős része funkcionális analfabéta, könyvet nem igen vesz kezébe, a művészetek világa pedig nagyon távol áll tőle, tisztelet a kevés kivételnek. Mint menyasszony és hitves, ugyancsak példaként állítható a mai világunknak. A neki szánt vőlegény, Herman halála után, annak öccse, Lajos lett a férje. Szerelemből házasodott, mely a középkorban vagy letagadott, vagy szokatlan dolog volt. Kölcsönös vonzalmukról még a korabeli krónikák is megemlékeznek. Szent Erzsébet a templomban azon kapta magát, hogy férje szépségébe belefeledkezett, s utána elszégyelte magát, amikor a megfeszített Krisztust látta a keresztfán. Sajnálta, hogy elébe helyezte Jézusnak.
Abban a világban állunk, ahol az ifjúság, és itt most megdöbbentő dolgot mondok, alig ismeri a szerelmet, csak a szexualitást. Ez jól látható a nagyon rövid idő alatt felbomló párkapcsolatokból. Mintha mindegyik igazolni látszana S. Freud elméletét, hogy csak a libidó fontos az ember életében. A házasságok rendbetételéhez egy ilyen szent eszményt is fel kell állítanunk, mint amilyen Árpád- házi Szent Erzsébet volt. Egy lelkigyakorlat anyaga is lehetne a házasok számára, hogy milyen figyelmesen szerették egymás férjével, lelki összhangjuknak hála, hogy az érosz agapévá tudott változni szentségi házasságukban. Kiválóan illusztrálták azt, amit XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű enciklikájában a szeretetről és azon belül is a házastársi szerelem- szeretetről ír. Húszéves korára, amikor özveggyé lett, már három gyermeke született, akikről gondoskodott, közülük Gertrúdot boldoggá avatta az egyház.
Ma már számunkra a keresztes hadjáratok nem nagyon érthetők, de belehelyezkedve az akkori idők szemléletébe, az
egyházhűségnek és a mártíromság vállalásának a jele volt. Éppen ezért a fiatal házasoktól óriási áldozatot követelt.
II. Frigyes, amikor meghirdette a keresztes hadjáratot, hogy Jézus szülőföldjét felszabadítsák a mohamedánoktól, akkor
Erzsébet maga rajzolta fel a férje ruhájára a keresztet, s két napokig kísérte, mert annyira nehezen tudtak egymástól
elválni. Attól az időtől kezdve, hogy férje halálhírét vette, ünnepi ruhában nem látták. A megpróbáltatás és szenvedés
elviselésére is példát mutatott, imádságát feljegyezték az egykori krónikák:
"Uram, köszönöm Neked nagy kegyelmedet és irgalmadat, hogy teljesítetted szegény szolgálóleányodnak nagy kívánságát, és
súlyos bánatomban megvigasztaltál azzal, hogy szabad volt látnom még az én kedves bátyám és barátom földi maradványait.
Valóban, egész szívemmel szerettem őt, jobban bármi másnál a földön. De nem ejtek panaszos szót azért, hogy Néked áldozta
magát, és miközben a Te akaratod szerint segíteni akart a Szentföldnek, idegenben lelte halálát. Te tudod, ha megfelelne
isteni elhatározásodnak, akkor férjem élete, édes közelsége, drága, vidám arca kedvesebb lenne nekem a világ minden
öröménél, gyümölcsénél, tisztességnél és élvezeténél. Szívesen élnék vele szegénységben, mennék vele minden áldott nap
koldulni, csak láthatnám újból szeretett vonásait, örvendezhetnék ismét olyannyira vonzó társalkodásának! Ám a Te
akaratoddal szemben, én legdrágább Uram, nem áhítozom semmire sem. Őt és magamat a Te isteni akaratodba ajánlom. Nem
kívánom, hogy bár élne még a férjem, ha ez a kívánság akár csak hajszálnyival is vétene a Te isteni akaratod ellen!"
(Berchtold káplán)
Ez a fajta hűség az egyház és a házastárs iránt ma is példaként mutatható fel.
Szent Erzsébet igazi nagy korszaka ezután következett el, amikor
vállalta a teljes szegénységet, a szolidaritást a nép egyszerű fiaival. Korábban is feljegyezték róla, hogy az úri
lakomákon csak a legegyszerűbb étkekből vett, miután rádöbbent arra, hogy jólétük mások szegénysége és kizsákmányolása
árán jött létre.
Minden kornak megvan a maga keresztény szellemi áramlata, ami biztosítja az evangélium örök időszerűségét. Ilyen volt Szent Ferenc rendjének radikális Krisztus-követése, ami egyben az eretnekségek és a társadalmi problémák megoldásán is fáradozott. Ez a gondolat megihlette Szent Erzsébetet, aki korábban is mély vallásossággal élte az életét. Kórházalapítása és előkelő származása miatt a betegek sajátkezű gyógyítása akkoriban rendkívülinek számított. Ez a cselekedete előremutató nemcsak az egyéni alamizsnálkodással, hanem a szervezett karitásszal akart segíteni az elesetteken és betegeken. Sok kórház, emberbaráti intézmény viseli a nevét. Ma is Szent Erzsébet napján gyűjtünk a rászorulók számára, érdemes azt is tudni, hogy halála után, de még az I. világháború alatt is alakultak Szent Erzsébet társulatok, akiknek tagjait Szent Erzsébet nővéreinek hívták. Ápolták a betegeket és gondozták a szegényeket. Szent Erzsébetet a katolikus piétás a szegények anyjának nevezte.
A kiindulópontunk az volt, hogy a példakép számunkra Jézus Krisztus, akinek követei és képviselői a történelemben a szentek. Minden életszentség Krisztus- központi egyházunkban. A középkori legendák nem feltétlen történelmi dolgok, hanem mélyére nyúlnak egy- egy eseménynek és jelképiségükkel még erősebben hatnak. Szent Erzsébet életéből a rózsacsoda a legismertebb, amikor a kötényében lévő kenyér rózsává változott, ahogy megmutatta. Azóta rózsával ábrázolják. A középkori szimbolikában a rózsa Krisztus szimbóluma, aranyrózsát adott mindig a pápa a legkiválóbb embereknek. A másik történet is Jézus Krisztusra mutat. Hely híján férje ágyába fektette be a leprás beteget. Hazatérő férje kérdezte, ki fekszik az ő ágyában. Erzsébet magától értetődően ezt mondta: Jézus Krisztus. Amikor fellebbentették a takarót, férje is Jézust látta a leprásban. Megvalósult Jézus végítéletről szóló szava „amit egynek a legkisebbek közül tettetek nekem tettétek" (vö. Mt 25,40)
Köztudott, hogy társadalmunk mennyire beteg lelkileg is, ahogy ezt idei püspökkari körlevelünk is elemzi. Legsúlyosabb betegségnek az 1956-tól elkövetett több mint hatmillió abortuszt tartjuk. Ha egy társadalomban a pillanatnak élő szingli nő, aki most már a Magyarországon készülő törvény szerint is meddővé tetetheti magát, követendővé válik sok leány számára, ott a nemzet visszafordíthatatlanul zuhanó pusztulás útjára kerül. A gyógyítás egyik módja, hogy példákat állítunk magunk, de főként az ifjúság elé, hiszen a régi latin közmondás is úgy tartja: a szavak elszállnak, a példák vonzanak.
Teljesen megelevenedett Szent Erzsébet élete olyan emberekben, akik megismerve életét, próbálják a maguk életében követni.
Minél több Szent Erzsébet lelkületű leány, asszony lenne közöttünk, annál hamarabb megváltozna közérzetünk és emberibb életet élhetnénk. Mi katolikusok, hiszünk abban, hogy van mennyei pártfogás is, ezért nemcsak példaként állítjuk őt magunk elé, hanem közbenjárását is kérjük. Ha valamikor, akkor most szorulunk arra mi magyarok, hogy ez a példa előttünk járjon.