2006/12. szám
"Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok." (Mt 24,42) A Máté evangélium e mondata találóan foglalja össze a karácsony előtti négy hét mondanivalóját. Éberségre, állandó készenlétre buzdít, a várakozás lelkületét bontakoztatja ki bennünk. Megváltónk születésének ünnepére készülünk, és e rövid néhány hét alatt igyekszünk átélni a megtestesülést megelőző évezredek reményteljes várakozását.
Tulajdonképpen egész életünk ádvent, az Úrral való találkozás várása. Mert lehet, hogy földi életünkben mi még nem tapasztaljuk meg az Emberfia második, dicsőséges eljövetelét, életünk végén mégis találkozni fogunk Vele. Amikor ádventben a liturgia éberségre int, erre a találkozásra készít fel.
Az ádvent latin eredetű szó. Értelmét magyarul legjobban a megérkezés, a közeledés és az eljövetel szavakkal lehet visszaadni. Az Úr érkezésére, eljövetelére gondolunk. Látogatására való emlékezés minden évben ünnepi örömmel tölt el minket. Hiszünk mai jelenlétében, amikor nap mint nap összejön egyházának közössége, hogy a szentmisén megjelenítse Jézus Krisztus megváltói keresztáldozatát.
Ádvent mai liturgikus formája hosszú évszázadok alatt alakult ki. A korai keresztény századokban különböző hagyományok és szokások éltek egymás mellett. A karácsonyra való előkészületi idő liturgikus alakításában - jelenlegi ismereteink szerint - Antióchia, Ravenna és Gallia járt élen. Ír misszionáriusok hatására Galliában ádvent időszak a bűnbánati jelleget kapott. Ilyenkor a szentmisében elmaradt a Dicsőség és az Alleluja, a zsolozsmából pedig a Te Deum imádkozása, a pap pedig lila színű miseruhába öltözött. Sok minden átvett ebből a római liturgia, amely a 12. századra szinte az egész Nyugaton általánosan elfogadott lett.
Nagy Szent Gergely pápa az adventi időszakot végül is 4 hétben határozta meg. Ez terjedt el a legszélesebb körben, míg
végül a 12. században általánosan elfogadott lett a nyugati kereszténységben.
Sokféle hagyomány és szokás segíti a hívőket ádvent idején, hogy elcsendesedve és magukba fordulva felkészüljenek karácsony titkaira. Csak néhányat említünk közülük: gyertyagyújtás az ádventi koszorún, a Szent család képének körbevitele egy-egy közösség hívő családjai között, betlehemezés a karácsonyt közvetlenül megelőző napokban, vagy katolikus vidékeken a hajnali szentmisék, az ún. roráté-misék.
Karácsony egyik legnagyobb titka, amelyre ádvent időszaka készít föl minket: Isten itt van velünk, nem hagyott magunkra minket. Ha nem is láthatjuk Őt úgy, ha nem is érzékeljük úgy, mint életünk sok más realitását, Ő mégis itt van, és számtalan módon tudtunkra is adja jelenlétét. Legyünk hát éberek, várjuk figyelmes lelkülettel Őt, hogy évenként megismétlődő ádventi várakozásunk egyszer majd örömteli és véget nem érő találkozás lehessen!